Szilágysági dalok

 

Elindultak a cigányok kapálni…

 

Elindultak a cigányok kapálni,

Megálltak a faluvégén csudálni.

II: Sárga zsinór, óralánc a zsebében,

Nem illik a kapanyél a kezébe.:II

 

Szegényasszony fűzfa a nyoszolyája,

Ha ráülök, hajlik mind a négy lába.

II: Told be babám nyoszolyádat a falig,

Itt maradok kivilágos virradtig.:II

 

Elindultak a cigányok a bálba,

Egynek sem volt oda való ruhája.

II: Egyik cigány azt mondja a másiknak,

Ruha nélkül ne menjünk el a bálba.:II

 

Nálunk felől a leányok úgy élnek,

Boltba mennek, szivart, tubákot vesznek.

II: Béteszik az ügyes legény zsebibe,

Úgy csalják ki a szerelmet belőle.:II

 

Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,

Hallod-e te barna kislány hová mégy?

II: Elmegyek egy új szeretőt keresni.

Mer’ aki volt, elkezdett már gyűlölni.:II

 

Megsárgult a kukorica levele,

Nagyságos úr, jobb lenne, ha elvenne.

II: Azt se bánnám, ha minden nap megverne,

Csak a nevem Nagyságosné lehetne.:II

 

Ha bémegyek, ha bémegyek…

 

Ha bémegyek, ha bémegyek, ha bémegyek a bogdándi csárdába,

Leülök egy, leülök egy, leülök egy cseresnyefa lócára.

II: Arra kérem a csaplárosnét, a lányát küldje ki,

Van egy kevés adósságom, a borom árát ki akarom fizetni.:II

 

Csaplárosné, csaplárosné, csaplárosné dalolja el azt a szót!

Csak az a lány érdemli a, csak az a lány érdemli a koszorút.

II: Csak az a lány érdemli a selyem koszorút,

Kinek világ életében, életében szeretője csak egy volt.:II

 

Jaj Istenem de víg voltam ezelőtt…

 

Jaj Istenem de víg voltam ezelőtt,

Míg a babám eljárt a kapum előtt.

II: De mióta nem látom a babámat,

Megöl engem a keserű nagy bánat.:II

 

Én az éjjel nem aludtam egy órát,

Hallgattam a régi babám panaszát.

II: Éjfél után kezdtem elszenderedni,

De sokat kell egy legényért szenvedni.:II

 

Ez a kislány férjhez akar menni…

 

Ez a kislány férjhez akar menni,

A szomszédja el akarja venni.

II: Édes lányom ne hagyjál el minket,

Mi lesz velünk, ha te itt hagysz minket.:II

 

Barna kislány piros pántlikája,

Nem köti már többet a hajába.

Tedd el lányom a ládafiába,

Majd jó lesz a kislányod hajába.

Ha lányod lesz, jó lesz a hajába,

Ha fiad lesz, a csárdás kalapjára.

 

A nagy utcán végestelen végig,

Minden kiskapuba rózsa nyílik.

II: Minden kiskapuba kettő, három,

Csak az enyém hervad el a nyáron.:II

 

Édesanyám olyan vizet adjon,

Amitől a szívem meghasadjon.

II: Most is olyan szép szeretőm hágy el,

Amíg élek, sosem felejtem el.:II

 

Édesanyám csak azt engedje meg,

Azt járassak, akit én szeretek.

II: Még a fa is hajlik az ágára,

Hát egy anya egyetlen lányára.:II

 

Ágas-bogas a diófa teteje…

 

Ágas-bogas a diófa teteje,

Utoljára jártam nálad az este.

Utoljára fogtam ajtód, húzóját,

Régi babám kívánok jó éjszakát!

 

Fekete fellegből esik az eső,

Sosem voltál igaz szívű szeretőm.

Mert ha igaz szívű szeretőm volnál,

Közel lakom, gyakran meglátogatnál.

 

Száraz a bokor a padon, a tetőn,

Úgy száradj el régi kedves szeretőm!

Úgy száradj el, mint a réten a fűszál,

Ha nem szeretsz, még a nap se süssön rád!

 

Megyen már a krumplis szekér lefelé…

 

Megyen már a krumplis szekér lefelé,

Az én rózsám most megyen hazafelé.

II: Lábán van a lakkos szárú kis csizma,

Rásütött a hajnalcsillag sugara.:II

 

Kis paprika, nagy paprika, de csípős.

Azt hallottam, ez a kislány viselős.

II: Ha viselős, viselje a hasába,

Mért feküdt a másik ember ágyába.:II

 

Zöld fűre szokott a harmat leszállni…

 

Zöld fűre szokott a harmat leszállni,

Nehéz tőled régi babám elválni.

II: Elválásom még a fák is siratják,

Még a szél is azt suttogja, megcsaltál.:II

 

Jaj de széles, jaj de hosszú az az út,

Amerre a régi babám elindult.

II: Térjél vissza régi babám, nem menj el!

A szívemet a tieddel ne vidd el!:II

 

Ugrós

Kis szekeres, nagy szekeres.

Mind megissza, amit keres.

II: Míg az óra ide-oda jár,

Száz forintnak végére jár.:II

 

Hortobágyi

 

Asszonycsárdás

 

Édesanyám udvarában van egy rezgő nyárfa,

Ha elmegyek én alatta rám hajlik az ága.

II: Csipkés a levele, rajtam van a falu nyelve,

Miért is van az én babámnak ilyen álnok szíve.:II

 

Én az éjjel lefeküdtem, de rosszat álmodtam,

Kesely lábú kispej lovam árba bocsájtottam,

Körül lovagoltam, ezt a széles kerek erdőt,

Megfogadtam Nagyivánban nem tartok szeretőt.

 

Dombon terem a pemete fű,

Az én rózsám a teljes szegfű.

II:Mikor én azt átalölelem,

Felbuzdul bennem a szerelem.:II

 

Csárdás

 

A ladányi templom tornya jajj de messzire ellátszik,

Közepében a négy sarkába két szál rozmaring virágzik.

II: Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,

Lehajtom a bús fejemet, a rózsám ölelő karjába. :II

 

Apró szeme van, sej a kukoricának,

Göndör haja van a kedves babábnak.

Göndör haját el se tudom felejteni,

Így jár az aki igazán tud szeretni.

 

Összefolyik a Tisza víz a Dunával,

Összeillik a szőke a barnával.

II: Mit bánom én hogyha illik, hogyha nem is,

Barna a babám, barna vagyok magam is. :II

 

Hortobágyon kivirult az ibolya,

Közepében szépen legel a gulya.

 Én is gulyás leszek a hortobágyon,

Gyepen hálok nem a paplanos ágyon.

 

Kisújszállás Kenderessel határos,

Kié ez a gulya-ménes de sáros.

A bojtárja sáron vízen utána,

Számadója bort iszik a csárdában.

 

Haza is kéne már menni,

Vajon mit fognak mondani.

Tudom fognak pirongatni,

Én meg csak fogom hallgatni.

 

Álmos vagyok, mint a cica,

Nem aludtam az éjszaka.

II: Még az éjjel sem aluszom,

Babám véled mulatozom. :II

 

Este van már késő este, haza kéne menni.

Még a kapun be sem megyek, el akarnak verni.

II: Ne verjen meg édesanyám, nem vagyok az oka,

Szeretőm egy barna legény, nem eresztett haza. :II

 

Galga-mente

 

Mars

 

Faluvégi csárdában ecet ég a lámpában.

Faluvégi csárdában ecet ég a lámpában.

II: Jaj, de homályosan ég, annál mulat a vendég.

A legények / leányok berugtak, hazamenni nem tudnak. :II

 

Karikázó

 

Nincs én nékem egyebem egy pohárnál,

Abban sincsen egyebem egy virágnál.

Virágomnak az a neve: nefelejcs,

Miért is szeretsz, ha az enyém nem lehetsz.

 

Nincs én nékem egyebem egy kis késnél,

Azzal vágom Galga vizét két felé.

Galga vize, ne álld el az utamat,

Hol találom meg a régi babámat.

 

Rozsbúzában, barázdában szépen szól a pacsirta,

Ne szomorítsd az árva szívem aranyos kis Mariska.

Szomorította azt más is, sej náladnál szebb virágszál,

Te csaltad meg az árva szívem, azt sajnálom sokáig.

 

Nem messze van, nem messze van a szeretőm lakása,

Ide látszik, ide látszik annak a rózsafája.

Fújja a szél körös körül sej a sok szegfűt rezedát,

Nem taposom, nem taposom a szeretőm udvarát.

 

Ez a kislány tejjel mosdik nem vízzel,

Törölközik piros rózsa levelével.

Két orcája fehérebb a hónál,

Pirosabb a piros pünkösdi rózsánál.

 

Barna legény nem muszáj haragudni,

Ha nem szeretsz nem muszáj hozzám járni.

Kikísérlek mert becsukom az ajtót,

Várom azt a hű szeretőm aki volt.

 

Kidőlt a fa levelestől ágastól,

Haragszik rám a szeretőm anyástól.

Mit ér nékem a szeretőm édesanyja haragja,

Lány vagyok én nem a fia meguntja.

 

Őszirózsa, bazsarózsa levele,

Miért nem nevet minden lánynak a szeme?

Lám az enyém az a csalfa mindenre tud nevetni,

Azt is tudja, hogy kell a lányt szeretni.

 

Hallgató és csárdás

 

Estekésőn ragyognak a csillagok.

Barna legény a faluban csavarog.

II: Olyan szépen mondja egy barnalánynak

Adj egy csókót majd meghalok utánad. :II

 

Nagykartalon elkezdték a beszédet,

El akarják szeretni szeretőmet.

II: Vékony nádszál is meghajlik a szélnek,

Ne hidd babám amit rólam beszélnek! :II

 

A Kartali halas-tó, de halastó.

Bele estem kocsistól, lovastól.

II: Jaj, Istenem, ki vesz ki, de ki vesz ki?

Sajnál-e még engemet valami? :II

 

Erre gyere rózsám, nincsen sár.

Nincs is az ajtómon semmi zár.

II: Kinyílik az ajtó magától.

A szeretőm gyönge karjától. :II

 

Nem vagyok én oka semminek,

Édes anyám oka mindennek.

II: Mért nem adott engem olyannak?

Akit választottam magamnak! :II

 

Haja, haja, kukorica haja.

Beteg a szeretőm édesanyja.

II: Ne is legyen addig egészsége,

Míg nem leszek a lánya / fia szeretője. :II

 

Elmondhatom Istenem, Istenem

Gyászba borult az egész életem.

II: Gyászba borult fölöttem az ég is,

Elhagyott a régi szeretőm is. :II

 

Szék

 

Négyes

 

Erdő, erdő, kerek erdő, de szép madár lakja kettő.

Kék a lába, zöld a szárnya, piros a rózsám orcája.

Olyan piros, mint a vér, tőlem gyakran csókot kér,

De én bizony nem adok, inkább jól meg átkozlak.

Kilenc fiad néma legyen, a tizedik leány legyen,

Az is olyan csalfa legyen, ország világ híre legyen.

 

Azok a szép szászleányok

Ki húzós kendővel járnak,

Ki van húzva a kendője,

Elhagyta a szeretője.

Illik a tánc a cudarnak,

Minden rongya lobog annak

Lobog elől, lobog hátul,

Lobog minden oldalárul.

 

A kis asszony azt hiszi,

Hogy a betyár elveszi.

Ne higgye azt előre,

Semmi válik belőle.

 

A kisasszony piperéz,

Minden este tükörbe néz.

A kisasszony gyönge teste,

Megkívánja minden este.

 

Lassú

 

Fel is szállnak le is szállnak a fecskék

Jajj de búsan telnek tőlem az esték

Látod, babám eljöhetnél egy este

Meglátnád a bús szívemet lefestve

 

El is mennék én hozzátok egy este

Ha az anyád a kapuba nem lesne

De az anyád olyan huncut menyecske

Kihallgatta mit beszéltünk az este.

 

Csárdás

 

Kimentem én az utcára, az utcára,

Ráléptem egy szalmaszálra, szalmaszálra.

Szalmaszálról szalmaszálra, szalmaszálra,

Fáj a szívem a barnára, a szőkére.

 

Kimentem én az erdőbe, az erdőbe,

Ráléptem egy venyigére, venyigére.

Venyigéről venyigére, venyigére,

Fáj a szívem a szőkére, a szőkére.

 

Kimentem én a piacra, a piacra,

Ráléptem egy papirosra, papirosra.

Papirosról papirosra, papirosra,

Fáj a szívem a pirosra, a pirosra.

 

Bújdosik az árva madár, nincsen párja,

Hát az én bús szívem hogyne fájna.

lálálá.....

 

Árvalányhaj lengedez a hegytetőn,

Árva vagyok, elhagyott a szeretőm.

Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,

Mert nem lehet mindenkinek hat ökre.

 

Hideg sincsen mégis befagyott a tó,

Ihatnék a babám lova a fakó.

Gyertek lányok, törjük össze a jeget,

Had igyon a babám lova eleget.

 

Nem szeretem az uramat, nem bíz én,

Ha kimegyek, ha bemegyek sírok én

Sírok, sírok, síratom a lányságom

Síratom a lánykori boldogságom.

 

Tele van a temető árka vízzel

Tele van a szívem keserűséggel

Jó az Isten kiapasztja a vizet

Sej, visszahozza a régi szeretőmet

 

Sírnak rínak a mezei virágok

Férjhez mentek előlem a szép lányok

Nem is maradt a számomra még egy sem

Sej, kit a szívem az árva szívem szeressen

 

 

Jajj Istenem adj egyet, sohasem kérek többet

Jajj Istenem adj egy jót, adj egy kedvemre valót

Én Istenem adj egy krajcárt, had vegyek egy kis pálinkát

Jajj Istenem adjál kettőt, had vegyek egy szép szeretőt

Kalapom-kalapom csurgóra

Sört innék bort innék ha vóna

Akár iszom akár nem, részeges ló a nevem

lálálá...

 

A kapuba a szekér

Itt a legény leányt kér

De a leány azt mondja

Nem megyek férjhez soha

 

Párna haja szövetlen

Derék alja tőtetlen

A tollúja a tóba

A vad réce hordozza

 

Öreganyám jöjjön ki

A kapuját nyissa ki

Eressze be a vejét

A lánya szeretőjét.

 

Azt hallottam én a héten

Leányvásár lesz a réten.

Én is oda fogok menni,

Szőkét-barnát választani.

 

De szeretem a papot,

lálálá-lálá.

Veszek neki kalapot,

lálálá-lálá

De még jobban a papnét,

lálálá-lálá

Vetek neki kanapét,

lálálá-lálá.

 

A Káplán-úr azt mondta,

lálálá-lálá

Ne járjak a tilosba,

lálálá-lálá

Neki is szája jár,

lálálá-lálá

Minden éjjel mással hál,

lálálá-lálá.

 

Kalotaszegi

 

Szép Holdvilág volt az este,

Ki volt a szerelem festve.

II: Kinek kékre, kinek zöldre,

Nekem tiszta feketére. :II

 

Szép Holdvilág volt az este,

Valaki ült az ölembe.

II: Valaki ült az ölembe,

Fekete hárászos ingbe. :II

 

Fekete hárászos ingbe,

Boros pohár a kezébe.

II: Boros pohár a kezébe,

Szomorúság a szívébe. :II

 

Megyek az úton lefelé,

Senki se mondja gyere bé.

II: Csak az én kis feleségem,

Gyere bé te szerencsétlen. :II

 

Árok, árok, de mély árok,

Nem gondoltam, hogy így járok.

II: Beleestem, benne vagyok,

A szerelem rabja vagyok. :II